Ezt az időszakot nevezzük sötét kornak. Nem szabad összetéveszteni a sötét középkorral, hiszen időben az előtt ezerhatszáz évvel járunk, az összeomlás pedig SOKKAL NAGYOBB. Itt nem csak arról van szó, hogy barbárok veszik át a birodalmak kormányzását, és vallási fanatikusok ülnek a könyvtárak élére. Nem, nem. A sötét korban a városokat teljes egészében lerombolták, és az írott emlékek elpusztultak. Nem kerültek új vezetők a birodalmak élére, hanem az országok elemeikre bomlottak, és a túlélés csak a faluközösségekben volt lehetséges.
Valami azonban történt. Mert egy olyan civilizáció, amilyen a sötét kor előtt volt, nem maradhat nyom nélkül. A városokból elmenekült polgárok rengeteg tudást vittek magukkal, és a népvándorlások is létrehoztak egyfajta fúziót, ami lehetőséget adott az őskori szinten élő törzseknek, hogy a hagyományaikat és babonáikat egy kissé felfrissítsék. Érdekes módon a civilizáció emléke soha nem tűnt el, nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, és mai napig bennünk él. Ha azt olvasod a kedvenc blogodon, hogy volt régen egy "aranykor", egy fejlett civilizáció, Atlantisz, űrhajókkal repkedő földönkívüliek, satöbbi, akkor tudd, hogy ezekben az elméletekben a mai napig a sötét kor legendái köszönnek vissza. Mert tényleg volt egy aranykor, amiről a falvakban, esténként, a tűz körül ülve mesélhettek a "jöttmentek". Történeteiket a legendás királyokról, palotákról, csatákról és elmés gépekről szájtátva vagy legyintgetve hallgatták a falubeliek.
A sötét kor négyszáz évig tartotta fogva az emberiséget, négyszáz évet töltöttünk tudatlanságban, mítoszoktól és babonáktól áthatva, ellenséges törzsekkel körülvéve, írás nélkül, térképek nélkül, tudományok nélkül.
A folytatáshoz görgess lejjebb!