Folytatás:
Az éter elképzelése tehát a bronzkor vége felé a tudományos gondolkodás csúcsát jelentette.
Csakhogy megtörtént az a bizonyos összeomlás, beköszöntött a sötét kor, és az emberek röpke négyszáz évre a babonák világában rekedtek.
(Ez nem a sötét középkor, hanem egy teljesen másik időszak. Ha nem hallottál még róla, ide kattintva gyorsan frissítsd a tudásodat.)
A kicsiny faluközösségekben a fejlett civilizációk tudományos vívmányai mítoszokként és vallási elképzelésekként éltek tovább, és ennek esett áldozatul az éter is. Négyszáz év elteltével, amikor kikerültünk a sötét korból és újra elkezdtük leírni a gondolatainkat, az éter nem volt többé a bolygók keringésének otthont adó közeg. Az égben maradt ugyan, de a funkciója sokkal mitikusabb lett: Homérosznál az éter már az istenek levegője, amit az égben, levegő helyett belélegeznek.
És most jön a csavar. Mert ha az istenek étert lélegeznek be, és ugyebár halhatatlanok és szuperképességeik vannak, akkor talán az éter ránk is ilyen pozitívan hathatna. Következtetés: Meg kell szereznünk magunknak azt a bizonyos étert.
A folytatáshoz görgess lejjebb!